Hogy miért ezt a címet választottam? Elnézem Gustav Klimt képét, ahogy a két gyermek fekszik az édesanya mellkasán, ez jut eszembe róla, illetve az én gyermekeimről is. A gyerekek annyira tiszták, olyan finom lelkük van. Elvárások nélkül tudnak szeretni és szeretet adni. Az a nagyon fiatal gyermek, aki nem rendelkezik ezzel, az a szülőtől látja és építi magába.
Régóta tervezek egy olyan bejegyzést, ahol az anyaságomról, kicsit bővebben írok. Úgy érzem ma szállt meg az ihlet. Terveztem egy külön bejegyzést is, amit kismamáknak írok, de most megpróbálom a kettőt egybehozni.
Hogyan kezdődött minden? 2013-ban abbahagytam a Zumba oktatását, mert éreztem, az annyira intenzív mozgásforma nekem, hogy nem tud a pocakomban megmaradni egy babajelölt sem. 🙂 Ez olyan szeptemberben volt. Utána még elvégeztem egy Aviva torna https://avivamodszer.hu/ workshopot, amit rendszeresen végeztem és palástfű teát ittam, mert méherősítő hatása van. Szóval mindent megtettem :))) Láss csodát, december 6-án bejelentettük a családnak, hogy kisbaba érkezik. Emlékszem elkezdtem leállni a hajfestésről, átváltottam természetes alapanyagú tusfürdőre, krémekre…
Végül elérkezett a 9. hónap. Nekem talán az elején volt egy kis émelygés, de amúgy nagyon boldog babavárás volt. Virág, faros baba volt, akkoriban én nem foglalkoztam azzal, hogy befordítani esetleg. Elfogadtam a császárt, hogy azzal jön a világra. Elérkezett a nap: 2014. augusztus 4. Most nem fogom részletezni a dolgokat, mert egy külön fejezet kellene hozzá. Ami fontos, hogy az aneszteziológus, aki beadta a fájdalomcsillapítót a gerincembe fantasztikus ember volt. Nagyon izgultam, hogy végig fönt leszek a császár alatt, és képzeljétek, Ő ott ült az egész műtét alatt és fogta a kezemet. Mái napig nem tudom ki volt, de ő egy Angyal volt, aki tényleg azért van a Földön, hogy segítsen!!!! Köszönöm, hogy akkor ott voltál velem kedves ismeretlen nevű Angyal!
Hát a műtét utáni ellátást inkább nem részletezem… Semmi empátia. Az ott dolgozók fáradtak, türelmetlenek. Tisztában vagyok azzal, hogy erről a rendszer tehet, na de akkor is… Én nem ájultam el soha életemben, de amikor 12-15 órával a műtét után felkeltetnek az ágyból és egyedül kell felhúznod magad egy odakötött kötéllel az ágyon, mert önerőből nem tudnál felkelni és gyorsan siettetnek ki a tusolóba, hát ott a tusoló felé vezető úton majdnem összerogytam.
Mielőtt mindenki megijedne, szeretném elmondani, hogy ez az én történetem, én így éltem meg és én ilyen embereket vonzottam be.
Neked nem kell hogy így történjen! Sőt a császárral sincs baj, ha támogató közeg van körülötted. Inkább csak szomorúnak találom, hogy az embernek egy magánklinikára kell elmennie Pestre, hogy emberségesen bánjanak vele szülés alatt és után is.
Ami még FONTOS: rengetegen szülnek a szegedi klinikán és nekik nem okoz problémát, ami bent megy, sokan nem ilyen érzékenyek a külső ingerekre.
Én mindig is az voltam, a jóga pedig erősít az érzékenységemen, és nehezen viselem az emberi „taplóságot”. 😀 Nah, ez most elég őszintére sikeredett, de mindig próbálok őszinte lenni hozzátok, amikor írok bejegyzéseket.
Virág az én egyik legnagyobb tanítom. Kiolvastam rengeteg könyvet, olvasmányt mi jó, mi nem jó… Na, de a gyerekek nem olvassák ezeket a könyveket. Amikor etetni kellett volna, ő aludt, amikor aludnia kellett volna, akkor ő fent volt, amikor baba-mama tornára vittem volna, ő aludt, amikor én aludtam volna, ő éhes volt. :))))) Így végül elengedtem, hogy az elvárások szerint milyennek kéne lennie az én babámnak. Elfogadtam, hogy hozzá alkalmazkodjam és megpróbáljam az ő igényei szerint alakítani a dolgokat, ami sokkal másabb az elvártnál.
Az első pár hétben érkezett segítség a családtól pl. ebéd főzés, vagy a férjem otthon volt sokat az első 4 hétben, de utána szépen minden visszaállt a régi kerékvágásba. Legalább is a többieknek igen. Nekem nem. Volt egy pici lény, aki rám bízta az életét, a kezembe adta a sorsát. Én pedig ebben is elég maximalista vagyok, szóval egyszerre akartam kitakarítani a házat, főzni, Virágot ellátni, a férjemet meleg étellel várni pontban, amikor hazaér és magamat ellátni. Na az utolsó általában nem jött össze.
Csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb az erőm, enni se, felkelni se volt erőm.
Amikor mondtam, hogy segítségre van szükségem, nem bírom kipihenni magam, a válasz általában az volt, hogy nekik is nehéz, nincs idejük, én vállaltam az anyaságot, ez ezzel jár, ha nem bírom menjek el orvoshoz kezeltetni magam. El tudjátok képzelni milyen rossz érzés, amikor amúgy is kiszolgáltatva érzed magad, kimerülten, de felismered, hogy ez hosszútávon senkinek sem jó, erre a környezet azt erősíti tovább benned, hogy veled van a baj, te nem felelsz meg ugyanúgy a nagykönyvben leírt anyaképnek, és a megoldás, hogy elküldenek pszichológushoz, mert szülés utáni depresszióval bélyegeznek meg?
/Nem a pszichológussal van a bajom, sőt, amikor szükséges, nagyon jó, ha elmegy hozzá az ember. De nem éreztem személyiségi zavarokat magamnál. Úgy éreztem én már nem tudok máson változtatni, mert már amúgy is rengeteget változtattam magamon. Tudtam, hogy a környezetemből lenne szükségem több segítségre, amin szerencsétlen pszichológus nem nagyon tudott volna segíteni, hacsak be nem áll nálunk takarítani, főzni és babát vinni sétálni babakocsival…./
A válasz, hogy nagyon szomorú és fájó érzés. Erről most írok először. Ezek érzékeny pontok egy ember életében, viszont fontosnak találom megosztani, hogy ha hasonló helyzetben vagy, vagy Isten ments, de egyszer hasonló helyzetbe kerülnél, tudd, hogy nincs veled baj! Tudd, hogy szerethető vagy kimerülten, császározottan, vagy természetes szüléssel, szoptatással, vagy tápszeres etetéssel is.
Az a fontos, hogy neked és a babádnak jó legyen!!!! Ezt sose feledd el! És ha fáradsz merj kérni segítséget. Ha a család nem tud segíteni, fizessetek takarítónőt a kezdeti időben. Ha nem engedheted meg, akkor igen is keress olyan időpontot, amikor valaki vigyáz a kicsire és te addig el tudsz menni heti 2 x 1 órát, vagy másfél órát sétálni, futni, hobby festészetre, bármire, csak töltődni.
És vedd magad körbe tudatosan olyan emberekkel, akik támogatnak a nehéz időszakokban.
Én nekem a jóga lett ez. Erről már írtam, hogy olyan végtelen szeretetet kaptam onnan, hogy mái napig töltődöm belőle. Ugyanezt próbálom én is átadni mint, amit Palman Kittitől kaptam én. 🙂
Viszont így visszanézve, lassan 7 éve történtek ezek, amikről most írok, életem egyik legboldogabb időszaka köszöntött be, minden nehézségével együtt. Megismertem a kislányom minden rezdülését, csak a nézéséből, már tudtam, hogy mit szeretne és ez mind annak köszönhető, hogy ennyit voltam együtt vele. Ha több segítséget kapok annó, akkor most nem érezném ennyire magabiztos anyukának magam. Örülök, hogy minden egyes nap készíthettem neki saját készítésű házi püréket, amikor elkezdtem a hozzáetetést, emiatt mindkét csajszi megeszik szinte mindent. Örülök, hogy ott lehettem, amikor az első szavakat mondták ki, amikor először csináltak új mozgásmintát, és még sorolhatnám.
Boldogsággal tölt el, hogy az én mindentől félős Virágom egyre jobban kibontakozik, egyre jobban tisztában van az erősségeivel, és elkezdte legyőzni a félelmeit tudatosan magától, anélkül, hogy erőltettem volna. Büszke vagyok rá, hogy fantasztikus nagy testvére Zoénak és türelemmel viseli Zoé hisztijeit, ahelyett, hogy az egyik játékot hozzávágná dühből. Miért? Mert felfogja, hogy milyen rossz bántani a másikat. Mert tudja, hogy van más megoldás is, minthogy a másikat erővel, fájdalommal „leromboljuk”. Azokat a mondatok ismétli, amiket hall tőlem: Anyu úgy szeretem Zoét, még akkor is, amikor hisztis. Tudja, hogy ez egy aktuális állapot, de attól még szerethető a másik, hogy hülyén viselkedik. 🙂
Nem vagyok tökéletes anya, de rengeteg energiát fektetek abba, hogy neveljem őket értékekre, amiket majd ők is tovább tudnak adni, ha szeretnék.
Virág, amit megtanított, hogy elengedjem teljesen a megszokásokat, a régi sémákat felé, és magam felé.
Zoé pedig azt tanította meg, hogy elengedjem a maximalizmusomat. Például ma már nem küldöm el azt az embert, aki taknyosan, krehácsolva odajön a gyerekeim mellé, mert tudom, hogy nem kerülhet el mindent a babám. 😀 De azért még csúnyán nézek. Nah jó nem, viccelek. :)))) Két gyerek mellett egyértelműen oszlik az ember figyelme, energiája, szóval tudni kell elengedni végképp dolgokat, mert másképp nem is lehetne bírni.
Majd egy legközelebbi bejegyzésben írok Zoéról is többet, mert ő pedig egy kis világmegváltó baba Nekem. Imádom, hogy nagyon laza, simán kipróbál olyan bevállalós dolgokat, hogy a nagy is tanul tőle. Tudjátok mi a különleges még vele? Hogy bár a második is császár lett, de ott sikerült „kisírnom”, hogy tegyék a mellkasomra. Virágot nem tették, az apukája kapta meg. Emlékszem, ahogy Zoét „kisegítették”: sírt, majd rákerült a mellkasomra és egyből elhallgatott. Életem egyik legcsodálatosabb pillanata volt. Néha még elsírom magam, ha rá gondolok. Leírhatatlan érzés, meg kell tapasztalni!!!
Szóval, ha babára készülsz, vagy várod, akkor csak támogatni tudlak benne, mert a világ egyik legkülönlegesebb dolga! Csak próbáld tudatosan és ne feledd, hogy a legfontosabb ilyenkor a baba és te! Hogy nektek jó legyen! 🙂
Én úgy érzem az anyasággal együtt váltam nővé. Nekem mindkét kislányomra és a jógára szükségem volt, hogy elkezdjek kiállni magamért, azokért az értékekért, amik nekem fontosak és támogatnak abban, hogy boldog életet élhessek.
Még egy nagyon fontos dolog! A szülés után add meg magadnak az időt, hogy visszaálljanak a hormonok, a szoptatás idején is teljesen másképp működik a test. Én viszont mindenkit bíztatok rá. Nagyon bensőséges állapot a babával, amikor együtt vagytok és táplálhatod magadból. Adj időt a testednek. Nekem Zoé után nagyon nehéz volt visszakerülnöm a jóga gyakorlásába. Sok minden nem sikerült, az éjszakázások miatt az idegrendszerem kicsit kifáradt, emiatt alig bírtam benne maradni az egyensúly, valamint az erő gyakorlatokban. Ezért lightos órákra jártam, és milyen jól is estek. Nem kell hinni a social media képeinek Instán. Igen, van olyan aki pár hét alatt úgy néz ki, mint szülés előtt, de van, aki nem és így van jól.
Ne állíts magadnak fel elérhetetlen követeléseket. Csak élvezd az új életed, élvezd, hogy valami más van kialakulóban. Figyeld magad mi esik jól neked és a kisbabádnak, a többi pedig jön magától úgy is. 🙂
Remélem a történetem segít majd néhány embernek. Amiket most írtam, szülés nélkül is meg tudod tapasztalni. Azt, hogy kiállj önmagadért, hogy figyeld magad, mi esik jól neked a jelenlegi életedben? Lehet te más miatt érzed azt, hogy segítségre van szükséged. Érdemes tudatosítani, miért vagy benne, hogy tudsz változtatni, hogy jobb legyen? A változáshoz mindenképp neked kell elkezdened alakulni, és utána beindul a fejlődés spirálja. Csak merd megtenni a kezdeti lépéseket.
Ilyenkor egy személyi edző, coach, pszichológus, vagy akár az egyéni jóga is tud segíteni. Attól függ milyen típusú emberhez és mozgásformához tudsz a legkönnyebben kapcsolódni. Na, de elköszönök, mert sose lesz vége.
Csodaszép napot kívánok nektek!
Ölelés, Móni
