2014-ben született meg az első kislányom, Virág. Akkor 26 éves voltam. Egy álomvilágban éltem. Azt hittem, hogy, ha mindennel el van látva egy baba, akkor nyugodtan alszik majd… 🙂 Az én oroszlán nagylányom megmutatta, hogy nem úgy van, ahogy én hiszem. Tudni kell, hogy császármetszéssel született. Sajnos a klinikán nem voltak segítőkészek, így hiába próbáltam szoptatni nem tudtam, pedig többször kértem, hogy segítsenek.
Szóval általában abból állt az együttlétünk, amikor felhozták, hozzám a műtét után, hogy végig sírt, hisz éhes volt. Amikor már lekerültem a szülészeti osztályra, volt, hogy annyira sajnáltam, inkább kértem etessék meg tápszerrel. Így legalább utána békés volt. Persze NEM ABBÓL A FÁBÓL FARAGTAK, AKI KÖNNYEN FELADJA!!! Tudtam, ahogy kiérek a körházból segítséget fogok kérni. Szerencsére az égiek egy szuper védőnőt küldtek hozzám, aki szívesen segített mindenben és neki köszönhetem, valamint az elszántságomnak, hogy 13 hónapos koráig szoptattam.
Egy autoimmun betegséggel rendelkezem, CÖLIÁKIA, amit akkor még nem tudtam. Sajnos felszívódási zavarokat okoz, így nekem örök életemben vashiányom volt, ami a szülés után pedig nagyon érződött. Egyszerűen kimerültem. Úgy alakult, hogy segítségem se volt, mert mindkét nagymama a dédimamákra vigyázott. Ha érkezett is segítség, az pedig inkább konfliktust okozott, az éppen gyerekes családdá alakuló életünkben. A férjemnek is vissza kellett menni dolgozni, aki fél6-kor már nem volt otthon reggel. Nagyon sokat éreztem magam magányosnak, egyedül a babával. Sok érzelmi mélységet hozott fel bennem, természetesen saját gyerekkoromból, hisz apa nélkül nőttem fel. Hogy milyen mintával azonosultam? Egyedül vagyok, egymagam kell megoldanom mindent, mint gyerekkoromban…
Mi az a gluténérzékenység?
A gluténérzékenység egy autoimmun betegség, amit az egyes gabonafélékben (búza, árpa, rozs, zab) található anyag, a glutén vált ki.
A cöliákiás – magyarul lisztérzékeny, gluténérzékeny emberek – a glutén egy alkotóelemére, az említett gabonafélék egyes fehérjéire érzékenyek. Ezt az anyagot az érzékeny emberek szervezete nem tudja feldolgozni, ezért a szervezet ellenanyagot termel, ez indítja el az autoimmun folyamatot. A gluténérzékenység esetében ez a folyamat elsősorban a vékonybél egy szakaszát érinti, hiszen glutén fogyasztása esetén a bélbolyhok károsodnak, majd teljesen ellaposodnak, elhalnak, ami felszívódási zavarhoz vezet.
Mivel az autoimmun folyamatot nem lehet sem megelőzni, sem megállítani, ezért a gluténérzékenység nem gyógyítható. Kezelni viszont lehet és kell is, ennek egyetlen módja az egész életen át tartó, szigorú gluténmentes diéta, hiszen ha minimális mértékben sem kerül glutén az arra érzékeny ember szervezetébe, az immunrendszer ellenreakciója leáll, és a szervezet már nem pusztítja tovább önmagát. Ennek következtében a tünetek elmúlnak és az esetlegesen kialakuló szövődmények (cukorbetegség, meddőség, csontritkulás, pajzsmirigyproblémák, rosszindulatú daganat) kockázata is jelentősen csökken.
Milyen tünetek Jelentkeztek?
A kimerültség és a magány érzése ingerülté tett. Virág is, ahogy teltek a hetek, egyre rosszabb alvó lett, mindig ringatásra vágyott. Volt, hogy elaltattam és csak sírtam, mert már a következő altatástól féltem, hogy megint hogy fog sikerülni? Annyira elfáradtam, hogy már aludni se tudtam. A családommal sokat konfrontálódtam, mert úgy éreztem nem kapok elég segítséget. Úgy éreztem azt közvetítik felém, hogy nekem ez a feladatom, én vállaltam, akkor meg miért nyavalygok…?
Ekkor jutottam el életem első jóga órájára. Megtapasztalni, hogy szerethető vagyok, akkor is, amikor a környezetem nem támogat, vagy nem úgy, ahogy nekem szükségem lenne rá, az a jóga órákon történt meg. Megtapasztalni, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy… Csak lélegezz, csak figyeld magad, légy megengedő… Ezek a megtapasztalások a jóga órákon történtek meg. Nem biztos, hogy másnak ez lesz a tapasztalata. Talán másnak nincs is szüksége ilyenre…
Nekem a jóga lett egy olyan eszköz, ami megértette velem, hogy sok érzetünk, benyomásunk, a múltból hozott. A mozgás által tudom kioldani magamból ezeket a letapadt blokkokat. Tudom, hogy jó helyen vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Vagyok, aki vagyok. Csak legfeljebb az elmém elhiteti velem újra, a régi érzéseket. Néha gyorsabban, néha később, de észreveszem ezt, majd tudatosítom, és utána megpróbálom elengedni.
Van, hogy újra bevonzok embereket, akik a magány érzését erősítenék bennem, de már azt is tudom, hogy ezek újabb lehetőségek felismerni: energiák jönnek és mennek, emberek jönnek és mennek. Hogy ők, hogyan viselkednek, annak semmit sem kell változtatnia bennem. Megkaptam a szabad akarat, és a teremtés lehetőségét, ahogy mindenki. Én vagyok a sorsomért felelős. 🙂 Egy ideje eszerint próbálom élni az életem. A Jóga pedig örökké egy segítség marad. 😉
